„De Papa! Mr. Knightley és én nem fogunk elköltözni, mint
Isabella, vagy Mrs. Weston. Mi itt maradunk Hartfieldben,” válaszolt Emma megnyugtató
hangon.
„De mi lesz Donwell-lel?” kérdezte Mr. Woodhouse. „William
Larkins nem szeretné, ha Mr. Knightley elhanyagolná azért, mert mindig nálunk
van.”
„William Larkins elfogadta a gondolatot, mert minden nap
elmegyek az Abbeybe, hogy átnézzem a kimutatásokat. Csak nem ott fogok lakni,”
mondta Mr. Knightley.
„Felteszem, ez működhet,” mondta Mr. Woodhouse, „ha Emmának
is megfelel.”
„Teljes mértékben, Papa,” mondta Emma, „mivel minden nap
láthatom Mr. Knightleyt, és itt lesz, hogy olvasson nekünk az újságból, meg
segítsen Önnek a levelekkel.”
„Mikor is jön Mr. Knightley Hartfieldbe, Emma?” kérdezte Mr.
Woodhouse.
„Egy hét múlva esküszünk a highburyi templomban,” válaszolt
Emma mosolyogva, „Mr. Elton volt olyan kedves, és beleegyezett, hogy ő tartsa a
szertartást.”
„Nos, későre jár, és nem akarom az édesapját ébren tartani,”
mondta Mr. Knightley, miközben a karját nyújtotta Emmának, hogy kikísérhesse az
ajtóig. „Jó éjszakát, Mr. Woodhouse.”
„Jó éjt, Mr. Knightley. És egyen egy tál zabkását, amint
Donwellbe ér. Perry szerint megelőzi a megfázást,” mondta Mr. Woodhouse.
-s§s--s§s-s§s--s§s--os§so--s§s--s§s-s§s--s§s-
A bejáratnál:
„Úgy tűnik, egy kicsit tovább puhítottuk az édesapját,” mondta
Mr. Knightley, amint a karjába vette Emmát.
„Igen, azt hiszem, lassan hozzászokik a gondolathoz,” mondta
Emma mosolyogva.
A férfi közelebb húzta, és megcsókolta. „Jó éjt, Emmám.”
„Jó éjt, én Mr. Knightleym,” válaszolt, miközben a férfi az
ajtó felé tartott. Az ablakhoz ment, és addig követte az útját, míg a
látóhatáron kívülre nem ért. A jövő hét nem tudott elég hamar érkezni.
-s§s--s§s-s§s--s§s--os§so--s§s--s§s-s§s--s§s-
„Emma, drágám, ideje felkelni,” mondta Isabella, és elhúzta Emma ágyának függönyét.
„Aaahh,” morogta Emma, és a fejére húzta a takarót.
„Emma, nem akarjuk megvárakoztatni Mr. Knightleyt az
oltárnál,” mondta Isabella.
Amint ezt kimondta, Emma ledobta magáról a takarót, felült
és elmosolyodott.
„Hamarosan Mrs. George Knightley leszek, Hartfield és
Donwell Abbey úrnője. Jól hangzik, nem?” kérdezte, miközben nekilátott a
készülődésnek.
„Jól, de nem annyira, mint a Mrs. John Knigthley,
szerintem,” válaszolta Isabella mosolyogva.
„Igazságtalanul elfogult vagy,” mondta Emma fintorogva. „Egyébként
hol vannak a mi Knightley-jaink?”
„John elment Donwellbe, hogy segítsen Mr. Knightleynak a southendi utazásotokra való előkészületekben, a gyerekek pedig még alszanak,
de remélem már nem sokáig,” válaszolt Isabella, miközben felsegítette húgára az
egyszerű fehér muszlin ruhát.
„Gyönyörű vagy,” mondta Isabella, miközben megkötötte a
szalagot, és Emma megnézte magát a tükörben. „Pont, mint Mama.”
„Gondolod, Izzie?” kérdezte Emma, nővére gyerekkori
becenevét használva.
„Tudom. Nagyon büszke lenne rád,” mondta Isabella. Mikor az
édesanyjuk meghalt, Emma két éves volt, Isabella pedig hat, éppen elég idős
ahhoz, hogy emlékezzen rá.
Emma mosolygott, ahogy a nővére és a szobalány elkezdték
feltűzni a haját.
-s§s--s§s-s§s--s§s--os§so--s§s--s§s-s§s--s§s-
„Emma drágám, tényleg biztos vagy benne, hogy keresztül akarsz menni mindezen? Mr. Knightley most is minden nap meglátogat bennünket,” kérdezte Mr. Woodhouse, amíg arra vártak, hogy a szentély ajtaja kinyíljon.
„Igen Papa, teljesen biztos vagyok,” mondta Emma, amint az
ajtók kinyíltak és minden fej feléjük fordult. Látta Westonékat, Martinékat,
Johnt és Isabellát, a gyerekeket, Mr. Eltont és végül a szeretett Mr.
Knightleyját. A férfi rámosolygott, miközben ő az édesapjával végigvonult a
sorok között.
„Nem adnám őt oda kevésbé becsületes férfinak,” mondta
Mr. Woodhouse, miközben Emma megfogta Mr. Knightley karját, majd helyet
foglalt. Ők ketten pedig elindultak az oltár felé, hogy férj és feleség
legyenek.
„Drága szeretteim. Azért gyűltünk ma itt össze,” kezdte Mr.
Elton.
-s§s--s§s-s§s--s§s--os§so--s§s--s§s-s§s--s§s-
„Most pedig megcsókolhatja a menyasszonyt,” fejezte be Mr. Elton.
Mr. Knightley a karjaiba zárta Emmát, és úgy csókolta meg,
mint a szerelmi vallomása óta egyszer sem.
Emma mosolyogva mondta, „Most már tényleg az én Mr.
Knightleym.”
„Ön pedig az én Mrs. Knightleym,” mondta, miközben
kivezette a templomból.
-s§s--s§s-s§s--s§s--os§so--s§s--s§s-s§s--s§s-
„Legdrágább Emmám, szerintem hamarosan el kell indulnunk, hogy még sötétedés előtt Southendbe érjünk,” mondta Mr. Knightley. Úgy határozott, hogy már éppen elég időt töltöttek a menyegzőn; Mr. Woodhouse talán készen áll rá, hogy a házaspár otthagyja őt és Hartfieldet.
„Nos, akkor köszönjünk el,” válaszolt Emma. „Készen áll a
kocsi?”
„Igen, alig öt perce küldtem érte,” mondta.
Elköszöntek mindenkitől, és a kocsihoz mentek, ami elviszi
őket tengerpartra. Mr. Knightley felsegítette Emmát a kocsiba, majd ő is
beszállt. Miután elhelyezkedtek, Emma a férfi vállára hajtotta a fejét.
„Gondolja, hogy apámmal minden rendben lesz?” kérdezte Emma.
„John és Isabella ott lesznek vele,” válaszolta Mr.
Knightley.
„Csak aggódok, hogy mindenre azt mondja majd, hogy ’szegény Emma
így’, és ’szegény Emma úgy’.”
„Nem lesz oka ilyeneket mondani, ha visszatérünk
Hartfieldbe,” válaszolta Mr. Knightley.
„Remélem, igaza van,” válaszolta, mire a férfi újra
megcsókolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése